Erről a témáról jóval kevesebb anyag van, mint arról, hogy hogyan készülj egy interjúra, ott mire figyelj, hogyan viselkedj, hogyan öltözz és a többi jó tanács (?). Az alább leírtak is hasznos információk lehetnek számodra, hogy kicsit jobban fel tudj készülni, valamint egy olyan világot is megismerhetsz, amiről kevesebbet olvashattál. Már most szeretném leszögezni, hogy minden interjúztató más és más. Itt az én szempontjaim olvashatod, döntéseim, mint vezető hoztam meg.

Először zanzásítva leírom a számomra lényeges dolgokat, mert hosszabbra sikerült bejegyzést írtam, és egy blog esetében ilyenkor már felmerül a lehetősége annak, hogy a terjedelem láttán végig sem olvassa az érdeklődő. Én mégis úgy gondolom, érdemes végigolvasni, hiszen nem átlagos szemléletű interjúztatásról szól, valamint szerintem hatékonyabb lehet kiválasztásnál.

Tehát az egyik legfontosabb a motiváció, hogy lássam a jelöltön, igen is el akarja végezni a feladatokat. Éppen ezért fontos, hogy ne zuhanjon össze a székben és legyen unott, összetört, de ne essen át a ló túlsó oldalára, és ne is folyjon szét. Szintén fontos, hogy hogyan beszél, érthető legyen, ne monoton hangon olvassa fel az önéletrajzát. Természetesen tiszta ruhában, tisztálkodva jelenjen meg, és ne fogyasszon előtte alkoholt.
Amire én még kiemelt figyelmet fordítok a motiváción kívül, az a tapasztalat, nem a papír. Az, hogy ki miért váltott munkahelyeket, a mai helyzetet figyelembe véve kevésbé lényeges. Úgyis azt mond a jelölt, amit akar, valószínűleg az ő szemszögéből igazat is mond. A vállalatoknál meg ritkán járnak a végére a dolgoknak, és bár lehet, végén a dolgozó volt a hibás, de a cégek általában a munkavállalóikra kevesebb figyelmet fordítanak (képzés, környezet), erről majd később. Amiért engem érdekel, mert ebből hasznos információkat lehet szerezni arra nézve, mi motiválhatja őt.

Önéletrajzokat már nagyon rég olvastam. Bevallom, akkor még rugalmatlanabb voltam és még csak a szárnyaim bontogattam, de szerintem jó döntést hoztam, amikor szakmai önéletrajzot kértünk, és első körben csak az alapján választottam. Már akkoriban is volt internet és a Munkaügyi központoknál is voltak önéletrajz sablonok, valamint tanácsadás, így akit csak kicsit is érdekelt, milyen lehet egy szakmai önéletrajz, utána tudott járni. Így aki mese formájában küldte el az életútját, az ment a másik halmazba. Utólag mégis abból került ki feletteseim választása, és bár sosem kérdeztem őket, milyen szempontok alapján esett az úriemberre a választás, sajnos az én döntésem bizonyult helyesnek. Ami a lényeg, hogy azt küldd, amit kérnek. Tudom, hogy ismeretlen cégnek nehéz pl. motivációs levelet írni, de vagy írsz, vagy nem jelentkezel, esetleg megpróbálhatsz simán csak CV-vel jelentkezni, de nem sok esélyed lesz.

Az eddig olvasottak szerintem sokatoknak nem volt újdonság, tehát jöjjön az érdekesebb rész.
Sajnos sok esetben az első pár pillanat meghatározó, ezzel szerintem a cégek sokat veszítenek. A találkozás első pár pillanata bennem is kelt valamilyen benyomást, de ezen még lehet változtatni bármilyen irányban. Miért? Mert sok oka lehet, hogy miért nem tökéletes már az első pillanatban a jelölt. A gyerek nyűgös volt reggel, épp most hevert ki egy betegséget, dugóba került, csak hogy néhány példát említsek. Ettől még lehet potenciális kolléga.

Nos, ha a meghallgatásra érkezett személy ziláltabb, akkor megpróbálom oldani a feszültséget. Ez nem csak az ő érdeke, az enyém is. Bár meghallgatásra érkezett a jelölt, de nem kihallgatásra. Egy mosoly, néhány szó még a kezdés előtt sokat dobhat a hangulatán, hogy komfortosabban érezze magát, és oldva a feszültséget jobban meg lehet ismerni. Aztán beszélgetés közben is igyekszem mellőzni a rossz zsaru figurát, hiszen a cél nem az, hogy stresszeljem a leendő munkavállalót, neki épp elég maga a helyzet is. Ha valahol elakad, próbálok segíteni, ha nagyon ideges, szintén. Leginkább arra figyelek, ahogy beszél, a testtartására, ne legyen összezuhanva, de ne is folyjon szét a széken (non verbális kommunikációról később). Végül, de elsősorban a szemére, hogy legyen benne még egy kis tűz. Természetesen az is fontos, mit mond, de amikor még az önéletrajzánál tartunk, kevésbé lényeges, hiszen az alapján lett kiválasztva, ott csak akkor van galiba, ha nem tudja visszamondani.

Először nézzük az egyszerűbb esetet, amikor kvázi nem igényel szaktudást a jelölt. Jó néhányszor kaptam már meg az embereimtől, hogy pl. miért péket vesznek fel „vasas” munkára? Mert az a lényeg, hogy akarja csinálni. Ahhoz nem kell szakmunkás, hogy betegye az adott gépbe a munkadarabot, megnyomjon néhány gombot, majd kivegye a készterméket. Arra pedig, hogy mire figyeljen, könnyű betaníttatni. Dolgoztam én már pékkel, ex-katonával, kőművessel, szakma nélkülivel, és még ki tudja, milyen végzettségűekkel. Aki akarta, be tudta tanulni. Tehát az egyik legfontosabb jellemző, hogy el is akarja-e végezni a munkát. Ez véleményem és tapasztalataim szerint is egy nagyon lényeges dolog.

A bonyolultabb eset a szakmunka. Itt szintén fontos a motiváció, mint mindenhol. Egy egyszerű magyarázattal próbálom szemléltetni. Az egyik változó az ösztönzés, osztályozható nulla és bármilyen pozitív szám között, a lényeg a képletben a nulla. A másik változó a tudás, tapasztalat, szintén ugyanezen intervallumban található számokkal osztályozva. Ezt, aki akarja, még két részre bonthatja. Ö=MxT (összhatás egyenlő motivációszor tapasztalat). Szóval, ha valaki motiválatlan, akkor ő nullát kap arra, és akkor nincs is miért tovább „számolni”. Miért? Nullával való szorzás eredménye nulla. Ha nem akarja csinálni, hiába jó szakember a területén, nem fogja a feladatait ellátni, míg egy motiváltabb, de kevésbé hozzáértő legalább igen, és mivel motiváltabb, így tanítható is. Ez megint kissé sarkított példa, de jól jellemzi a lényeget.
Ha a tudást nézzük, már az operátor példából is látható, hogy nem a papír a lényeg, hanem, hogy mire képes, milyen tapasztalatai vannak. Részben, mert olyan az oktatás, amilyen, valamint a tanultak az idők folyamán elhalványulhatnak, részben pedig azért, mert a tanultakat a céghez kell szabni. Olyan nincs, hogy felvesszük, és gyárthat is. A vállalati sajátosságokat, a folyamatokat meg kell ismernie. Röviden, így is foglalkozni kell vele, a hiányosságait fel lehet fedezni, pótolni.