Ahogy azt már említettem, ha nem féltél a szóban feleléstől, rendezvényeken szerepléstől, társaságban eszmecseréktől, akkor előnyben vagy, de mi van azokkal, akik nem így születtek? Számukra is van egy jó hírem: fejleszthető. Olvastam már én is a témában több gondolatot, az egyik legelterjedtebbet, amivel találkoztam, még a tovább gomb előtt megemlíteném, mert sajnos a többségen nem fog, legfeljebb csak részben segíteni. Ez arról szól, hogy gyakorolj a tükör előtt. Jó ötlet, de ha tárgyalásra mész, az embereiddel kell beszélned, ha nyomás alatt vagy, az azért más, mint a tükörképeddel "kommunikálni".

Eredetileg az interjúzás két oldaláról szerettem volna ma írni, de ha már ott vagy, ott bizony szavakba kell öntened a gondolataid, tehát kommunikálnod kell, így előrébb vettem ezt a témát.

Nos, úgy gondolom, hogy a felkészülést ne otthon a tükör előtt tedd, ahogy ezt pár sorral ezelőtt is írtam. Először is válassz olyan helyet gyakorlásra, ahol a másik félnek, akit meg fogsz szólítani, a feladatai közé tartozik az is, hogy beszélgessen a vevővel, és el sem tud menekülni előled. Úgy gondolom, erre a célra kereskedelmi tevékenységet folytató helység megfelelő lesz, például egy bolt, fodrász, étterem vagy valamilyen ügyfélszolgálat. Ahogy említettem, ők egyébként is kénytelenek szóba állni veled, tehát nem hagyhatnak csak úgy ott, de azért mégis ki kell lépned a komfortzónádból, ezért az is legyen szempont, hogy az adott helyen ritkán fordulsz meg, vagy még sohasem voltál. Hogy milyen témában próbálj meg beszélgetést kezdeményezni, az függhet akár attól is, hová mész, de beszélhetsz semleges témáról is, amiről mindenki tud néhány mondatot mondani, pl időjárásról. Az első lépést meg is tetted, számodra ismeretlen vagy alig ismert helyen kezdeményezel beszélgetést ismeretlen emberekkel. Ha elsőre nem is megy majd, hogy a kiló csirkemell kimérése és csomagolása közben az eladóval a reggeli ködös időről beszélgess, később már kisujjból menni fog, gyakorlás kérdése, valamint azé, hogy ne add fel az első kellemetlen élménynél.
Mivel írtam, hogy saját tapasztalatról is írok, így jöjjön egy bolti példa. Idén augusztusban a szülővárosomban néhány napos fesztivál volt, a boltban a pénztárnál volt olyan 7-8 fős csoport fiatalokból. Egyiken láttam, hogy elég nyúzott, és megkérdeztem, honnan jött, hányszor volt már a rendezvényen, hogy tetszett neki stb. Szóval beszélgettünk pár mondatot, és mielőtt arra gondolnál, hogy könnyű a fiatalokkal, utána közvetlenül egy nyugdíjasnak tűnő hölggyel folytattam, akivel a városi rendezvényekre tértem át. Látod? Nem nehéz. Ne félj megszólítani embereket, a későbbiekben egyébként is meg kell tenned, ha vezető szeretnél lenni.

Ha már úgy érzed, ez egész jól megy, és nem lesz 200-s pulzusod egy ilyen beszélgetés előtt, nem folyik a víz a homlokodról, és viszonylag gördülékenyen tudsz már valamilyen témáról beszélni, akkor lépjünk tovább. Eddig olyan emberekkel gyakoroltál, akik "kénytelenek" meghallgatni. Most viszont olyan terepre megyünk, ahol bármikor faképnél hagyhatnak, teljesen negatívan reagálhatnak, ahol nem félnek az ellenvéleményüket a szemedbe mondani. Legegyszerűbb ezt valakit az utcán leszólítva megtenni. A téma akár adott is lehet, például valaki hamburgert eszik, megkérdezheted, hogy ízlik neki, hol vette, ajánlaná-e a helyet stb. Ha nem tudsz  ilyen spontán lenni, akkor előre is tervezhetsz magadnak témát, legfeljebb, ha a másik fél nem vevő rá, beszélhettek másról is, hiszen már megszólítottad, a nehezén túl vagy. Itt szeretném megemlíteni a 3 másodperces szabályt, ami lehet 5 is, vagy 30, egy a lényeg. Ne hagyj magadnak időt arra, hogy elkezdj azon gondolkodni, hogy mi van, ha a másik nem úgy fog reagálni, amit vársz, csúnyán leráz, vagy akármi más, ami negatív élmény lehet. Ne hagyd, hogy saját magadban korlátokat állíts, falakat emelj. Egyébként is bármikor előfordulhat, hogy valaki nem az általad várt és kívánt módon reagál. Akkor minek rágódnál ezen? Ezt is meg kell tanulnod majd tudnod kezelni. Most azon vagyunk, hogy ismeretlen helyzetekben is viszonylag otthonosan mozogj, ne blokkolj le.
Ismét saját példa, bár a hamburgeres is lehetne az, csak más étellel. Szóval néhány éve a fiam még babakocsis volt, és az utcán sétálva megláttam egy szabadidő autót, ami egyébként is tetszett. A mi autónkban nem volt túl nagy a csomagtartó, ha a babakocsit beraktuk, sok minden nem fért be mellé. Így adott is volt a téma, megnézhettem a valóságban is közelebbről az autót, valamint a csomagtartóját. Megszólítottam a férfit, hogy elnézést, de kíváncsi vagyok rá, mekkora hely van. Megmutatta, pár szót váltottunk is. Nem volt miért félni, legfeljebb elzavar, én meg további szép napot kívánva elmegyek.

Gondolom sokan hiányoljátok, hogy arról még nem volt szó, hogy milyen ritmusban, milyen hangerővel és milyen hangmagasságban beszéljetek. Bár úgy gondolom, hogy ha az alábbi helyzetekben már rutinosan mozogtok, akkor nagyjából a beszéddel is jól álltok, valamint ebben a témában sok anyag elérhető, de akkor jöjjön erről is néhány gondolat.
Normális tempóban, nem hadarva de ne is úgy beszéljetek, mint akinek megalszik a tej a szájában. Tagoltan mondjátok a gondolataitokat, lehetőleg ne magas hangon sipítozzatok, kivéve, ha alapból olyan hangmagassággal áldott meg titeket a sors. A hangmagasságnál az is lényeges, ne gyorsan váltakozzon a mély-, közepes- és magas hang. Ne össze-vissza ugráljanak a gondolataitok, főleg ne egy mondaton belül. A töltelékhangokat, szavakat mellőzzétek, mint az ööö és izé. A levegővételnél szintén próbáljátok meg úgy megoldani, mintha otthon lennél, csak nyugodtan.

Kérdés, észrevétel hozzászólásban, témaötlet üzenetben, ha kérhetem.